kis minivilággal sem tartok még sehol, de már a második jár a fejemben (kétsávos autóút, felette betonhídon kétvágányos fővonal. Heh.)

De tegnap elkezdtem az elsőt, styrodurból csináltam egy rézsűt, hogy ne teljesen lapos legyen. Megcsináltam a parafa emelést, beraktam a sínt. Itt egy pillanatra elakadtam, mert a nagyvasúton a talpfák között értelemszerűen nincs a sín alatt semmi, a modellsíneknél meg van, műanyag. Sőt, a nagyvasúton néha kimondottan át lehet látni a töltés és a sínszál között, keresztben. Ezt csak így lehetne megvalósítani, hogy a talpfák közül kisflex-szel kivagdosom az összekötő darabokat, de ehhez a babra munkához most nem volt türelmem.

Kb. 2 éve van nálam tervben egy dioráma elkészítése, elsősorban hogy leváltsam azt a rotyi tákolmányt, amin a modelljeimet lefotózom. A kezdeti bizonytalan lépések után letisztult, hogy megcsinálom a fóti állomás 2+1 vágányos, felsővezetékes mását épülettel, rakodódombbal, kerekes kúttal és kiskutyával, nagyjából fullosan. Bár voltam már mérni, fotózni, végül beigazolódott a mondás, aki sokat markol keveset fog.

Nagyon tetszenek paksinuti munkái, különösen az Ópaks modulja, ahogy a való világot lekicsinyítette. De rá kellett jönnöm, hogy elsőre frusztráló feladat a való világot másolni, mert sokkal nagyobb a hibázás lehetősége. Ezért első diorámának egy fantázia szülte kis egyvágányos mellékvonalat csinálok, talán felsővezetékkel, de semmi extra.

A korábban erre a célra szánt Styrodur szigetelő lapot is elvetettem, sokat kísérleteztem vele, de a gyárilag belevájt 3-4 mm mély felületi lukakat nehéz volt eldolgozni, úgyhogy ejtettem. A méretet az élet adta, találtam egy darabka 70x30 cm-es rétegelt lemez darabkát, ami tökéletes alap lesz.

Sok honlapot átnéztem a neten, szerencsére vannak modellezők, akik publikálják a tapasztalataikat. Elsősorban az ágyazatkészítés, füvesítés, terepépítés témájában kutakodtam.

- martisz módszere, aki parafaágyra teszi a sint, majd szárazon megszórja kaviccsal, ecsettel elegyengeti és ezek után nitrohigító és nitrolakk keverékével csepegteti be, ami betonkeményre köti. Ezek után rozsdásít, majd koszolással teszi élethűvé az ágyazatot.

- paksinuti módszere, aki a töltésimitációt (ha szükséges) parafából csinálja, majd erre teszi a sint. Ezután ragasztóval tölti fel a talpfák közét és ebbe szórja az ágyazat anyagot.

- veszprémi klub módszere, ahol az általuk aprított és méretre szitált bazaltot összekeverik vizes ragasztóval, ezzel egy pépet hoznak létre, amit felkennek a talpfák közé, kézzel és kisebb szerszámokkal egyengetve el, alakítva ki az ágyazat formát.

Mindhárom módszerben van szimpatikus elem és mindhárom végeredménye meggyőző. Próbálgatás után nekem a martisz féle szárazon terítős megoldás vált be, azzal a módosítással, hogy a büdös nitrolakk helyett vizes faragasztós oldatot használok becsöpögtetésre. Csináltam ezzel a módszerrel négy-öt arasznyi darabot, a végén már egészen jó kis ágyazatok jöttek ki.