A kitérőállítás módozatai

Kézi állítás - A gyári kitérők nagy többsége elektromos állítómű nélkül, azaz analóg módon kapható. Így beépítve marad a legolcsóbb, de hosszú távon kétségkívül legfárasztóbb kapcsolási mód, a kézi kapcsolás. Amig csak pár kitérőnk van ez még elfogadható, de már egy három vágányos állomás esetén is állandó ide-oda rohangáláshoz vezet. Nem polarizált váltók esetében a kitérő irányból közlekedő vonat még felvághatja a váltóművet, ez hosszútávon nem tesz jót a feszítő rugónak.

Analóg állítás - A következő lépcsőfok alapkelléke egy elektromos állítómű. Ez sokféle lehet, működési elvét tekintve mágneses vagy motoros, beépítését tekintve szintbeli (sin melletti vagy ágyazatba rejthető) vagy asztal alá rejthető. Az állítómű kimenete egy mozgó alkatrész (műanyag pöcök, fémszál), ami a kitérőnek a csúcssineket mozgató mechanikájához csatlakozva állítja a kitérőt. Némely sintípusok esetén ehhez a mechanikához még egy jelzőszerkezet is kapcsolható, ami a kitérő mellett mutatja a közeledő mozdony vezérének a kitérő állását. Az állítóművek árammal, jellemzően 16V-tal működnek. A mágneses elven működő kitérő állítókba három szál vezeték megy, ezek egyike a közös (többnyire fekete), a másik kettő (jellemzően zöld és piros) pedig az egyenes ill. a kitérő állás kapcsolását végzi. Az állítóművek tartalmaznak egy végállás kapcsolót is, ez azért felel, hogyha megtörtént a csúcssinek átállása akkor elvegye a mágnesektől az áramot, mielőtt azok leégnének. A mágneses elvű állítás jellemzője, hogy hirtelen történik, a váltást erős csattanó hang kíséri, a csúcssinek mozgása gyors. A legelterjedtebb ilyen állítómű a piko vagy a roco oldalsó ill. a roco ágyazatba építhető (#42620) eszköze. roco 42620 mágneses kitérőállító A motoros elven működő állítóművek megelégszenek két szál dróttal is, itt az ide-oda mozgatást az áram polaritásának változtatásával (és ilyen módon a motor forgásirányának változásával) érhetjük el. A motoros állítás jellemzője az - igazihoz hasonlatosan - halkan és lassan mozgó csúcssin. Ezek az állítóművek is tartalmaznak végálláskapcsolót, ami ebben az esetben a motort védi. Előnyük, hogy teljesen rejtve beépíthetők, hátrányuk ugyanakkor a méretük, többszintes asztal esetén sokszor sakkozni kell, hogy ne egy aul menő sin fölé vagy egy merevítő bordához essenek. Nemrégen tűnt fel a kiállításokon Viessmann 4554 katalógusszámon egy új eszköz, az univerzális, kitekkel kiegészítve majdnem az összes ágyazatos sinbe beépíthető állítómű. Ez új elven működik, a mozgatást egy orvostechnikából vett rugalmas anyag, a műín végzi. Az állítómű digitális, paraméterezhető, így tudja a csúcssíneket gyorsan, "csattanva", vagy lassan is átváltani. Tudtommal még nem elérhető, egy tavalyi videón látható a működése.

Persze ezekhez az állítóművekhez többnyire nem két vagy három szál drót megy, hanem több, a plusz vezetékek pl. a visszajel-zésért felelnek, de erről majd később. Ha a kitérőnkhöz már csatlakozik egy elektromos állítómű akkor 16V és egy megfelelő kapcsolópult segítségével tudjuk azt távvezérelni, jelenősen gördülékenyebbé téve így a játékot. Kapcsolópultnak tulajdonképpen bármely nyomógomb megteszi, de vannak kimondottan erre a célre tervezett pultok is, szinte minde modellvasút gyártó árul ilyet. Egy ilyen pultsor jelentősen meggyorsítja a játékot, de ebben az esetben még mindig csak egyedi kitérő állításról beszélünk. Ügyes kezű atyamestereknek persze analóg üzemben sincs lehetetlen és elektronikai alkatrészekből készíthető olyan kombinált pult is, ahol egy gomb megnyomása nem kizárólag egy kitérőt állít, hanem többet is. Ilyen módon egymástól függő váltók vagy váltóutak is kezelhetők. Mint elektronikai zöldfülű, ezeket a megoldásokat messziról csodálom csak, de kétség-kívül működnek, igaz, a felhasznált vezeték mennyiséggel kétszer körbe lehetne érni a Földet...

Digitális állítás - A harmadik és egyben legtöbb lehetőséget rejtő mód, amikor a kitérőhöz nemcsak elektromos állítómű, hanem dekóder is csatlakozik, azaz a kitérő digitálisan állítható. Ezt is többféleképpen lehet megvalósítani. A roco 42620-szal azonos fizikai paraméterű 42624-es állítómű egyben egy digitális funkció dekódert is tartalmaz, így az programozás után közvetlenül elérhető a digitális rendszerben. A három vezetéke közül kettőn a sinjelet kell bevezetni, ehhez elég fémpapuccsal a sinhez csatlakoztatni. A harmadik az ún, programozó vezeték, ezt csak címadáskor kell használni. A digitális állítóművet könnyű telepíteni, hátránya az ára és hangos működése, a mágnesek szűrőkondenzátor hiányában a sinjelet kapják, így erősen berregtetik azt. Új változata a roco 42625, ami alapból digitális, de egy átalakító kittel analóg módon is működtethető állítómű. A geo-line sinekbe is új állítóművet (#61195) fejlesztett ki a roco, ez alapból analóg, de egy kis paneldekóderrel (#61196) helyben digitalizálható. roco 42624 mágneses kitérőállító dekóderrel egybeépítve Hosszas kísérletezgetés és próba után alakult ki az a módszer amit jelenleg használok. Ebben az ágyazatos kitérőimben roco 42620 analóg mágneses elvű állítómű van, ami a központi funkció-dekóder kimeneti lábaihoz csatlakozik. A funkció dekódernek egy sínjel (J-K) bemenete van, ezen keresztül kapja az áramot és a digitális jelet is. Az első kimenete a programozáskor adott cím, a többi pedig a +1, +2.. elv alapján épül fel. A kimenetein a középső közöshöz képest a két szélen 16V áramot kapcsol, ha az adott digit címen "kitérő" vagy "egyenes" parancsot kap. Más gyártónak is van hasonló eszköze, pl. a 4 kimenetes, de visszajelzést is kezelő Lenz, vagy a 6 kimenetes ESU, sőt utángyártott (házi) változatok is léteznek. A roco 10775-nek kompatibilitási okokból lokegérrel csak az első négy kimenete érhető el, de multimaussal vagy route controllal teljesen kihasználható. Ez az eszköz nagyon stabil, évek óta megbízhatóan működik nálam.

A kitérők számozása történhet nagyvasúti módon, ahol az állomások egyik oldalán páros, a másikon páratlan számot kapnak a váltók, befelé haladva. Központi funkciódekóderrel ezt nehézkes megvalósítani, hiszen itt a kábelezés csökkentése érdekében pont az a lényeg, hogy az 1,2,...,8 címeket lehetőleg egy körzetben kapják meg a váltók. Olyan kitérőket (pl. angol, baseli vagy hármas kitérő) ahol két állítómű kell a négy lehetséges állás létrehozásához érdemes "x" és "x+1" elven címezni, mert a legtöbb központ ezeket csak így éri el. Egy másik lehetséges "trükk" a kitérő közösítés. Vannak olyan szituációk, amikor két kitérő csak "egyenes-egyenes" vagy "kitérő-kitérő" irányt vehet fel, jellemző előfordulása a kétvágányos fővonalon az egyikről a másikra átvivő kitérő pár. Ebben az esetben a két kitérő működhet egy címen, egy funkció dekóder kimeneten is, ha az erősítőnk bírja ezt, ez ugyanis dupla terhelést jelent. Mindkét módon lehet az eszközöket a mozdony címtartományban lévő címre is programozni, ekkor a lokegérrel az F(x) funkció-gombokkal kapcsolhatók a kitérők (egy nyomás: kitérő állás, újabb nyomás: egyenes állás). Visszajelzés értelemszerűen nincs. Ennél profibb megoldás, ha funkciócím tartomány kezelésére képes DCC eszközt használunk, ilyen a multimaus, a route control, vagy minden komolyabb DCC központ. Ilyenkor a digitális eszköz funkció címet kap, és az kapcsoló pultokon vannak direkt mappelt gombok a kitérő két állásának elérésére. Ilyenkor egy pszeudo visszajelző funkció is működik, a multimaus a képernyőjén, a route control pedig ledek segítségével jelzi a kitérő állását, de ez csak az utoljára, digitális eszközzel kapcsolt állapot. Ha kézzel áthúzzuk a kitérőnket, ezt a pultok nem fogják (vissza)jelezni. A központi funkciódekóderek (pl. a roco 10775) az ismert állás ellenére újra végrehajtják a parancsot (azaz egy kitérőből egyenesbe kézzel áthúzott kitérőt újra kitérőbe állítanak a parancs hatására), a roco 42624-es, dekóderrel egybeépített állítómű azonban ilyenkor néma marad: nem ad ki parancsot.

Az ábrán a nagy állomáson keleti kijárata látható. Az állomás (kép bal oldala) öt vágányból áll, a kijárat pedig egy kétvágányos fővonalból, egy ipari vágányból és két mozdonytároló csonkából áll. Az állomási vágányokat 1-5-ig számoztam, a fővonalak az 1 és a 2, az iparvágány a hármas számot kapta. A csonkák 0-val kezdődnek.
Így alakulnak ki a vágányutak számai, pl. a track23 azt jelenti: az állomás 3. vágányáról a 2. számú fővonalra kivezető út. A track 02 a kettes számú csonka. A linkekre húzva az egeret az összes vágányút megnézhető.

Van vágányút ami mindösszesen egy kitérőt jelent, de van ami akár ötöt, hatot is. Belátható, hogy ez utóbbi esetben ezeket kézzel végigkapcsolgatni még sok gyakorlás után is jóval hosszabb idő, mint a gépre bízni.

A forgalmilag logikus vágányutak (ezek elsősorban az állomások ki- és bejáratai) mellett, ha a memóriánk bírja újabbakat is felprogramozhatunk, ilyenek:

- fővágányi váltóút, ekkor egy gombnyomással megteremti a fővonal zavartalan forgalmát, vagy
- komplett állomási átmenő vágányút, főleg kisebb, pl. 2 vágányos megállók esetén, vagy
- teszt "vágányút", pl. az összes kitérőnk egyenes (vagy kitérő) állásba állítása, ezzel le lehet futtatni egy tesztet, hogy minden állítóművünk működik-e.

Egy efféle (track xx) számozási rendszer megkönnyíti az azonosítást, de csak a roco rendszerében (route control - a képen) van rá szükség, pl. az ECoS esetében már karakteres elnevezést is alkalmazhatunk. A route control 256 funkció címet (azaz ennyi egyedi dcc eszközt) és 32 váltóutat tud kezelni. Sajnos ez utóbbi 32 váltóút összesen maximum 119 lépést tartalmazhat, ami nálam hamar betelt. A programozás egyszerű, a váltóút száma után csak az érintett kitérőket kell sorban a megfelelő állásba kapcsolni és az egész műveletet eltárolni.

korántsem rút kontroll - a vágányút állítás egy lehetséges eszköze