LiMiT gyártmányú Bobó (M44) modellemet mutatom be. Ismereteim szerint H0-s Bobót jelenleg két helyen lehet beszerezni, az egyik a liliput alapra műgyanta kasznival épített DOM modell M44, a másik pedig az egyedi hajtással rendelkező, maratott rézmodell, amit a Deákmodell forgalmaz és a LiMiTmodell gyárt. Ez utóbbival rendelkezem és ismerem több mint fél éve, így megérett az idő, bemutassam. A tesztekhez az M44 439-t használtam.

A modell eredetije a Ganz-MÁVAG által 1954 és 1971 között gyártott villamos hajtásrendszerű dízelmozdony. A jellemzően közepes tolatószolgálatra és könnyű tehervonatok továbbítására szolgáló mozdonyból 200 db-t szerzett be az állami vasút, de vannak működő példányok a GySEV és a HÉV, sőt még külföldi vasúttársaságok állományában is. A villamosítás és a konkurens V46-osok megjelenésre ellenére a mai napig a nagyobb pályaudvarok hétköznapi szereplője.

megnevezés	1:1 érték	számított érték (/87)	mért érték (1:87)	eltérés (%)
ütközők közötti hossz	11 240	129.2	129	-0.2%
legnagyobb szélesség	3 060	35.2	35	-0.5%
legnagyobb magasság a sinkorona felett	4 447	51.1	51	-0.2%
ütköző magasság	1 060	12.1	12.1	0.0%
szélső tengelyek távolsága	7 700	88.5	88.3	-0.2%
forgócsap távolság	5 500	63.2	64.2	1.6%
forgóváz tengely távolság	2 200	25.3	24.8	-1.9%
				adatok mm-ben

Azt hiszem a százalékos eltérések is mutatják, hogy a modell méreteit tekintve elég jól sikerült és valóban: ránézésre nagyon jól visszaadja az igazi M44-es gépet. Az igazi 60 tonnájával szemben a modell súlya 226 gramm, méretéhez képest súlyos darab köszönhetően a nagy motornak és a réz alaktrészeknek.

A modell súlya és az alkalmazott hajtáslánc együtt stabil, billegésmentes futást és elég jó vonóerőt biztosítanak a gépnek, 50-60 tengelynyi tehervonatot is kaparás nélkül indít meg és biztonsággal húzza. A szijhajtásból eredően időnként előfordulnak megcsúszások vagy gyorsításkor és lassításkor a lineáristól eltérő pici megugrások.

A mozdony kasznija, a vezérállás és a géptér külső burkolata fotómaratással készült réz alkatrészek osszeforrasztásával készül. A műgyantával ellentétben ez a technológia pontos méretezést, az élek futását és a párhuzamos illetve derékszögű elemek pontos illeszkedését szolgálja. További előnye, hogy a kaszni egészen apró részletei is pontosan kivehetők.

A Bobó ebből a szempontból nem egy hálás példány, a főkeretet redőket tartalmazó lemezek borítják, a géptér teljes hosszában szellőzőrácsos ajtókból áll, a gép orrában nagy, rácsos szellőző, alatta pedig ventillátorlapát látható. Ezeket a modell mind tartalmazza, mégpedig méretarányosan és a megfelelő helyen. A géptér körüli járórészt körben korlát övezi, ami az igazi gépen kör keresztmetszetű főkeret és laposvasak összehegesztett hálózata. A modellen ez fotómaratott réz alkatrészből készült, azaz nem adja vissza a főkeret vastagságát, cserében nem kell az egyes szálakat egymáshoz forrasztani, így a korlát szép, egyenletes. A főkerethez és a vezérálláshoz forrasztással ill. ragasztással kapcsolódik, vékonysága okán rendkívül sérülékeny, a modellt ezen a részen megfogni nem szabad. Külön kiemelem: a mozdony fém ütközői rugóznak, mint a drágább gyári modellek esetében!

A további kidolgozott alkatrészek: a géptér tetején a ventillátorlapátos szellőzőrács, a kémények és szellőzők, emelőkapcsok, a vezérállás tetején pedig a légkondi (oldalt szellőzőrácsokkal), a késantenna és a 439-es modellen szürke színű kürtök. Ez utóbbiak elől hiányzik a madarak ellen védő rács. Mind a négy ablakhoz jár a rézmaratott, feketére festett dupla karos ablaktörlő, amit külön mellékel a gyártó. A vezérállás ablaka nagy tisztaságú plexi lap, belülről beragasztva, mögötte a már említett, szépen kidolgozott vezérállás. Mindkét oldalon fent van a ki és behajtható tükör, aminek a burkolata az igazi géppel azonosan ezüstös színű.
Hasonlóan gazdag kivitelű a főkeret is, erre vannak forrasztva a lépcsők (összesen 5 db) és az első-hátsó fellépők. Elől és hátul is kialakításra került a vonószemek és a légvezetékek helye, ezeket roco alkatrészekből érdemes felhelyezni.
Lefelé haladva folytatódik a részletesség, mind a forgóváz maszkok, mind a forgóvázak elején található kotrók és más alkatrészek a helyükön vannak, színre fújva. A forgóvázmaszk tartalmazza az összes felfüggesztő rugót, hidraulikát és féktartályt. A forgóvázak között pedig további szerelvények, tartályok vannak, a csövekkel és műszerekkel együtt. Élethűbbé tehetjük a Bobónkat, ha a műszereket az eredetihez hasonlatos színekkek kifestjük. Ezen a ponton található a Bobó legnagyobb hibája: a forgóvázmaszk tengelyvéget imitáló része és a kerék nem esik egybe, az eltérés 0.1-0.3 mm, ami oldalnézetből zavaró hatású. Ez nem egyedi hiba, minden LiMiT modell sajátja sajnos.

A modell festése szép, egyenletes, a narancs szín jól eltalált, nem túl fényes. Hasonlóan jó az orr és a hátrész tolatógépekre jellemző fekete/sárga sráfozása, a színek közötti átmenet kontúros, a színek jók. Egy kicsi hiba: oz orron lévő felső fényvető az igazi gépen még a sráfozás részeként sárga, a modellen már narancs színű.

Végül a feliratok és egyéb kiegészítők. A modell feliratai, a pályaszám, az Eurofima felirat, a MÁV felirat és a súlytába tamponálással kerültek fel a festésre, nem tűéles, de jó minőségben. Elől és hátul egy-egy pályaszám tábla van, ezek nagyfelbontású nyomtatóval vastag papírra készült nyomatok, ragasztóval rögzítve a rácsra. A betűtípus nem teljesen eltalált, de a tábla mérete és elhelyezése jó. A géptér mindkét oldalán van egy-egy, a motorcserére emlékeztető "CV remot" tábla, a géptér elején pedig a nagyfeszültségre utaló szabványos fehér tábla a piros villámmal. Ezek szintén nyomtatóval készültek és ragasztva vannak.

A modell mindkét irányba három sárga fénnyel van felszerelve, a két homloklámpa és a felső fényvető. Ezek menetirány szerint előre világítanak. Kegyes csalás, de ne menjünk el mellette: az 1:1-es nagytestvér két alsó lámpája félgömb alakú, fémházas lámpabúra, ami egy távtartóval van a keretre erősítve. Ezt lemodellezni gyakorlatilag lehetetlen, ezért a modellen ez máshogy van kialakítva: az alsó lámpák a főkeretbe vannak süllyesztve, a kilógó részt pedig egy fém gyűrű veszi körül. Az igazi Bobónak nincs hátrameneti fénye, ezt egy kis piros végzártáblával oldják meg, ez a modellről hiányzik. Van viszont egy parkolóállás, sőt sokszor tolatás közben is így látni: ilyenkor egyedül a menetirány szerinti jobb fényszórója világít, ezt a modell sajnos nem tudja.

A modell alapváltozatban analóg üzemre készül, de digitális panellel, amelyben vakdugó van. Célszerű azonban már a készítéskor eldönteni, hogy milyen üzem lesz, mert az utólagos, otthoni beépítés igencsak macerás. A géptérben simán elfér az ESU LokPilot2(dcc) dekódere, de a szellőzőrács alatti ventillátorlapát feláldozásával akár még az LokSound3 dekóder is. Ilyenkor a 23mm-es hangszóró a szellőző alá kerül, a hang légrésnek pedig saját kis rézvödör készül, így különösen jól szól. Az én modellemben egyelőre még a német V100 hanganyaga muzsikál, egy saját Bobó hang kialakítása már folyamatban van, de a V100 hangjával sem idegen a gép.

A hajtás egyedisége miatt elég sokáig kellett a digitális üzemet kísérletezgetni, de végül kialakult az az indulási feszültség és az a sebességgörbe, amivel szépen mozog a gép. A 28 lépéses sebességgörbe ebben sokat segített, a CV94=81-es érték pedig pontosan a méretarányos 80km/h-s (modellben: 25 cm/sec) sebességet hozza.

A modell CV67=06 indulási feszültségen indul, ami relatíve magas, hiszen egyes roco vagy gützold modellek már 01-es értéken is szépen, rángatás mentesen kúsznak és a legtöbb modellnek a 02 vagy 03 tökéletes érték. Ez a magas érték (06) azt jeleti, hogy a gép alapsebessége egy picivel nagyobb, de ez nem zavaró. Ezen a sebességen egyenletes, rángatás- és billegésmentes a járás. 28 lépésben gyorsul fel és lassul le, egyenletesen. A végsebessége 80 km/h-ra állítva, ezen a sebességen is stabil a futása.

A modellnek eleinte reszelős, karcos hangja volt, hiszen a hajtásban akalmazott réz fogaskerekek súrlódtak. A kenés ellenére ez a hang kb 25-30 üzemóráig megvolt, így eleinte sokat járattam fél-fél órákat mindkét irányba. Mostanra ezek az alkatrészek, a fogakban lévő mikron méretű sorják elkoptak, így a modell lecsendesedett, bár még mindig hangosabb mint egy gyári roco modell. A modell kitérőkön is stabilan megy, még a kényes angolváltón is gyári modellként megy át. Az áramot mind a négy tengelyről szedi, oldalanként, a sinjelet az áramszedő lemezekre forrasztott drót viszi fel a panelba.

A mozdony rövidkapcsolóval felszerelhető, az aljzat a forgóvázakkal együtt forog, én a roco kurzkuplungjával használom. Mind vonó, mind toló üzemben stabilan kapcsolódik a szerelvényhez, az ütközők egyenesben majdnem összeérnek, ívekben pedig nincs akadás.

A 406-s pályaszámú (sima digitális) modellemről találsz videót itt, ami még a bejáratás idejében készült.

Magyar modelleket gyűjtök, ezekkel játszom és a Bobó nagyon hiányzott a gyűjteményemből. Nem volt ami a lekapcsolt szerelvényeket elvigye, újakat hozzon a rendezőről, írányvonatokat állítson össze. Többször elindultam a DOM modell irányába, de a kidolgozás hiányosságai (nincs 3. lámpa, a vezérállásban dekóder és kábelek, a korlát csúnya, a festése a műgyanta alap miatt elnagyolt, az ütközők között rögzítőcsavar) nem tudtak rávenni a beszerzésre. Láttam a nagyon drágán árult Deák modelleket is, de a kezembe került példányok, elsősorban a futásuk bizonytalansága miatt maradtak végül a boltban.

Ekkor leltem rá a készítőre, ahol a személyes kontaktus okán már a készítésben is részt tudtam venni, egyedi igényeim sem maradtak figyelmen kívül. Az ismert hibák ellenére a LiMiT Bobó egy jó ár/érték arányú, szép magyar modell, amivel öröm játszani, amit öröm birtokolni.