a LiMiTmodell új dízelmozdony modellt jelentetett meg, a remotorizált M47-es gépet, 1201 és 1318 pályaszámokkal. A 1318-as gép veszprémi illetőségű, így a személyes érintettség okán ezt vettem meg, hangdekóderrel szerelve. E modell tesztje olvasható itt.

A gép a frissen kapott MTU motorral 630 KW teljesítményre és 135 kN nyomatékra képes, legkisebb bejárható üzemi pályaív sugara 100m. Az 1300-as sorozat plusz súlyok beépítésével 6 tonnával nehezebb mint az 1200-as, így 54 tonna a szolgálati tömege. Ez a nagyobb tapadás és vonóerő jelentette előny mellett hátrány is: néhány, 12 tonnás tengelyterhelésre méretezett mellékvonalon az 1300-asok nem szolgálhatnak.

Egy modell megítélését mindig meghatározza, hogy az 1:87 arányú kicsinyítés mennyire pontos, figyelembe véve persze az NMRA torzítási szabályait is. Elő hát a tolómérőt, méricskézzünk!

megnevezés	1:1 érték	számított érték (/87)	mért érték (1:87)	eltérés (%)
ütközők közötti hossz	11 460	131.7	129.8	1.5%
legnagyobb szélesség	3 050	35.1	35.4	-1.1%
legnagyobb magasság a sinkorona felett	4 400	50.6	50.7	-0.3%
ütköző magasság	1 060	12.2	12.2	-0.1%
szélső tengelyek távolsága	8 360	96.1	96.1	0.0%
forgócsap távolság	5 950	68.4	68.3	0.2%
forgóváz tengely távolság	2 440	28.0	28.0	0.0%
				adatok mm-ben

A százalékos értékek a tűréshatáron belül mozognak, az ütközők közötti hossz a modell esetében némileg rovödebb a kelleténél, de ez a nem rugózó ütközők beépítéséből is adódik. A modell éppen ezen értékek fényében (is) remekül visszaadja a nagy gépet. Az igazi 54 tonnájával szemben a modell súlya dekóderrel szerelve kereken 200 gramm, ez elégséges vonóerőt szolgáltat, hogy a modellpályán is tolató vagy mellékvonali szerepet töltsön be. A 3.5%-os emelkedőn gond nélkül húzott fel hét db négytengelyes, kövekkel megrakott Eas kocsit.

A jellegzetes kaszni felépítés miatt fontosnak gondoltam a főbb arányok megvizsgálását is. Az igazi gépen így oszlik meg a teljes motortéren belül: 23% - 24% - 53% (rendre: rövid oldal, vezérállás, hosszú oldal), míg a modell esetében ezek az értékek: 24% - 24 % - 52%. Az eltérés akár a mérési pontatlanságból is eredhet, de azért elég egyértelmű, hogy a jármű hossztengelyének képét meghatározó három fő szerkezeti rész arányai (is) rendben vannak.

Hasonló a helyzet keresztben is, a géptér a teljes szélesség 60%-a (az igazin 64%), a járókeretek pedig 20-20%-t tesznek ki, és természetesen egyforma szélesek.

A modell egyedi hajtásra épül, hajlított és forrasztott réz lemez alvázzal. A konstrukció gyakorlatilag megegyezik a korábban kifejlesztett M44 modellel. Az Bühler motor középen van rögzítve, mindkét tengelyen egy-egy nagyméretű lendkerék, aminek a nútjába illesztett O gyűrű viszi le a hajtást a zsámolyokba. A forgóvázakban a hosszanti tengelyeken lévő réz csiga fogaskerekek adják át a hajtást a négy tengelynek az azokon lévő ferde fogazású műanyag fogaskerekek segítségével. A fogaskerekek alul szabadon vannak hagyva, így a hajtásláncot kenni egyszerű, ugyanakkor a kosz is könnyebben belemegy. A zsámolyok gyenge láncszeme az alsó dekni, ez hajlított füllel van rögzítve, ami túl sok szétszedés/összerakást nem bír ki.

A forgóvázakban mind a négy tengely hajtott, a gyári kerekek mindkét végükön szigetelt tengelyeken vannak. A futófelület átmérője 12 mm, kúpos, kémiailag sötétített.

Erre a keretre kerül rá a rézmaratott alkatrészek összeépítésével felépülő kaszni. Mivel itt majdnem középen van a fülke, a vezérállás kidolgozása nem olyan teljes, mint az M44 esetében. Mindkét irányban látszik egy-egy pici műszerfal részlet, de a fülke közepe egy lemezzel burkolt, ez fedi a modell motorját. E vizszintes burkolólap mellett az ajtók nyílása miatt 4-4 mm-es rés van, így enyhén belátni a motortérbe. Kényszerű kompromisszum, de kábelek természetesen itt sincsenek.

Az elektromos panel a dekóder csatlakozóval a motor burkoló keret tetején kapott helyet, a dekoder ezen ül. A hangszóró a már jól bevált helyen (a szellőző ventillátor alatt) és a jól bevált módon (saját rézvödörben) van, ezúttal azonban a gyári 23mm-es helyett a hasonló teljesítmény paraméterekkel (100ohm, 0.5W) bíró 20mm-es került beépítésre, szűkebb a rendelkezésre álló hely.

A mozdony kasznija, a vezérállás és a géptér külső burkolata fotómaratással készült réz alkatrészek osszeforrasztásával alakul ki. A műgyantával ellentétben ez a technológia pontos méretezést, az élek futását és a párhuzamos illetve derékszögű elemek pontos illeszkedését szolgálja. További előnye, hogy a kaszni egészen apró részletei is pontosan kivehetők.

A géptér körben burkolt, oldalt és az orr részen is szellőző ajtókkal. Ezek fotómaratással vannak imitálva, részletesen, látszanak a zsanérok és a szellőzőrácsok is. A hosszú oldal elején ez a szellőző fekete, a modellen pedig piros, de a keresztben alkalmazott merevítő laposvas megvan. A gépház tetején sárga kapaszkodó korlát fut végig, ezek is ki vannak építve. A járókeret rácsos fémlap, ez a modellen is így van, elől és hátul pedig deszka és lemez borítás van, a modellen is (imitálva). Mindkét oldalon megtalálható a 2-2, áramütés veszélyére figyelmeztető ún. "villámtábla". A fülke járókeret felé eső részein alul egy-egy, kihajtható fekete acél fellépő van, az ablaktisztítást elősegítendő. Ez az apróság a modellen is ott van, persze nem kihajtható változatban.

A motortér hosszú oldalának tetejét elől a szellőző rács foglalja el, ez a modellen kb. 1 mm-rel magasabbra sikerült, de a szellőző rács áttört, igaz, nem olyan finom szerkezetű. A szellőző ventillátor lapátjai a rács alatt vannak, bár sok nem látszik belőlük. Ezen a részen van még egy felemás ikerkürt (az igazin bronz, a modellen fekete, de a méret jó), két szürke, a valódinál picivel nagyobbra sikerült szellőző gomba, a kipufogó fehér csöve, alul az íves szoknyával és az emelőfülek. Ezek a modellen mind megtalálhatók jó helyen és méretben. A függőleges fehér cső átmérője a tető átbújásnál lecsökken, a modellen ez egy darabból van, így ott nem.
A gép ablaktörlő karjai egy, a géptér tetejébe vájt hosszanti nyílásból jönnek elő, ez a modellen is így van. A szellőző előtt van a felső fényvető, ez a modellen is kiépített és működik is, külön kiemelném az elejére húzott fémgyűrűt, így megegyezik az igazival.

A rövid oldal tetején dupla kürt (a már említett eltérő színben) és négy emelőfül van valamint egy felső fényvető van, hasonló módon kidolgozva. Ezen az oldalon is be vannak építve az ablaktörlők.

A vezérállás megközelítését szolgáló korlátok és kapaszkodók kör keresztmetszetűek (igazin és modellen egyaránt). Az ajtó - a modellen is - befelé rugózottan nyílik, alatta pedig a bemart fellépő lépcső és a csúszásgátló lemez is megvan.
Az orr részeknél található kapaszkodó és védő korlátok az igazin egységesen kör keresztmetszetű hajlított acél csövek, a modellen pedig a már M44-nél is alkalmazott rézmaratott/hajlított megoldással készültek. Ettől a keresztmetszetük nem kör, de így méretükben pontosak és egyenesek, a metszéspontok tiszták, nem kell forrasztani.
A sárga korláton van mindkét odalon az orr pályaszám tábla, ez fotópapírra nyomtatott papírból került fel a modellre, a méret és a betűtípus is jól eltalált. A rács alján teli vaslemez, ezen pedig az alsó fényszórók, 18-20 cm-es hengeres testben, elejükön fémgyűrűvel. A Dácsiában ez is pontosan ki van dolgozva, látszanak a hengerek, a fémgyűrűk, belül pedig egy-egy led bújik meg. A két lámpa között egy zártárcsatartó pöcök van, ez a modellről hiányzik.

A főkeret egyenes, a lépcsők előtt íves vágással, az ív a modellen pontosan kidolgozott. A négy, sarokban lévő lépcső érdekes szerkezetű, három fellépő fokkal, a fokok alatt ferdén épített merevítőlemezekkel. A modellen ezek is pontosan szerepelnek, a felső harmadban található fekete/sárga sráfozás papírból készült, élethű, bár a rövid oldalon fordított. A főkeretből lefelé nyílik a befelé hajló kétfokú fellépő, a bevágásokban csúszásgátlós lemezzel.

Az orr rész(ek) szoknyája pontos, a modellen járókeret tartó merevítések hiányoznak, de itt futnak a világítás vezetékei. Az ütközők téglalap alakúak és ahogy lennie kell a bal oldali íves, a jobb oldali pedig egyenes felületű, körben fehérrel festett. A Dácsia ütközői - szemben az M44-ével - nem rugóznak, de az alsó, szürke fellépőkeretek megvannak. Előkészített lyukak vannak a három légvezetéknek és a vonószemnek, ezeket más mozdonyok pót alkatrészeiből feltehetjük. A vontatás és a kinematika miatt egy 14x5 mm-es lyuk van ezen a részen, itt tudjuk a kuplungot behelyezni. A sráfozás pontos, bár alul a kotrólemez az igazin teli sárga, a modellen ez is - hibásan - sráfozott.

A forgóvázak imitáltak, apró, rézmaratott alkatrészekből vannak összeforrasztva. Pontosak a részletek, a rugók, a tartóbakok, de a két középső légtartály a modellen picit kint van. A csapágyak imitációi szépen fedésben vannak a kerekek közepével. A két forgóváz között a gázolajtartály mérete pontos, a töltőcsonk azonban hiányzik a modellről. Az igazin a tartály két részből áll, merevítő és kiegyenlítő csövekkel összekötve, a modellen ez egyben van, egy tartálytest van alul, ez elsősorban a súlypont alul tartását szolgálja.

LiMiT M47 1318

A modell mindkét irányba három sárga fénnyel van felszerelve, a két homloklámpa és a felső fényvető. Ezek menetirány szerint kapcsolnak be, előre menetben. Mind a hat lámpatest az igazinak megfelelő formájú és a megfelelő helyen is van. Az alsó ledek világítása megfelelő, előre szórják a fényt, fényük nem erős. A felső fényszórók fénye nagyon gyenge, gyakorlatilag csak szemből látszik és a bennük lévő led fénye az oldalsó és a felső szellőzőrácson is átüt.

A modell különlegessége a vezérállás fülke tetőben lévő, szintén ledes világítás, ami külön funkció gombbal kapcsolható. Ez egyedi és tetszetős funkció, még a ledhez vezető kábelek sem látszanak, de az összképet elrontja, hogy a 3V-os led fényereje még a 01-es dimmer értéken is túl erős, bevilágít "hetet-határt".

A modell alapváltozatban analóg üzemre készül, digitális pannellel, vakdugóval. Választhatunk digitális üzemet is, a jól bevált ESU LokPilot vagy akár a LokSound dekóder is elfér benne. Az LS hangszórója a szellőzőrács alatt van, egyedileg épített légrés vödörrel, hangja tiszta és erőteljes. M47 hanganyag persze egyelőre nincs hozzá, így több ESU dízel csomagból vágtam össze egy modern motorral bíró tolatómozdonyra jellemző hangot.

Mivel a hajtása teljesen megegyezik az M44-ével, a digitális beállításokban is az ott kitapasztaltakat követtem, azaz a 28 lépéses sebességgörbét, a relatíve magas (CV67=05) induló értékkel, így a legkisebb sebességen is egyenletes, rángatásmentes a járása. A modell áttételezése jobban sikerült, a maximális (70 km/h-s) sebességhez egyszerűbb volt belőni a mozdonyt. A gyorsulás és a lassulás is egyenletes, ugrásmentes, ezeket a a nagy pálya nyújtotta előnyökhöz állítottam (20 mp ill. 11 mp).

Sokat vártam (vártunk) erre a kis dízel tolatóra, de megérte, mert valóban egy nagyon eltalált, igényesen kivitelezett modell. A tesztben igyekeztem elfogulatlanul nagyító alá venni, a hibákat sem elfedve megmutatni a szépségeit és az igazival mutatott nagyfokú hasonlóságot.

Egy modell esetében nemcsak a milliméteres pontosság számít, hanem, hogy ezek mellett a pályán is modellként viselkedjék. A Dácsia járása egyenletes, a kitérőkön és különösen az átszelési kitérőn döccenés nélkül megy át, siklást még nem tapasztaltam. Az áramszedése - mind a négy tengelyen - jó, a leglassabb sebességfokozaton sem állt meg, úgy haladt át egy bejárati váltólírán. Vonóereje a feladatának megfelelő, pár teherkocsit emelkedőn is felhúz, egyenesben 9 EC személykocsit minden gond nélkül megindított, így a tapadógyűrűs kerék kiépítése felesleges.